12. ~A tető~

Visszajöttem az új résszel :)) Remélem tetszik és kommenteltek. Jó olvasást!! xx

-Gyere fel velem Gyönyörűm. –intette fejével felfelé és hívott ezzel maga után. Gondolkodtam, hogy menjek-e, de lábaim már vittek fel. Tudtam, hogy arcom megint enyhe piros lett a becézésétől, amin jót mosolygott. Fent a folyosó végére vezetett, ahol nem értettem mit akar, amíg fel nem nyúlt a plafonig és egy tetőre nyíló ajtót ki nem nyitott. Magas volt így könnyen elérte az alig észrevehető vasajtót. A tekintetem a csillagos égre szegeződött. –Felmegyünk. –mondta és már fel is emelt a feje fölé, hogy fel tudjak kapaszkodni. Elképesztő volt, milyen könnyedén kapott fel. Szétnéztem a tetőn és, bár azt hittem egy üres tetővel fogok találkozni, meg kellett lepődnöm. Volt fent egy matrac, szék, asztal, rengeteg ital, s egyéb dolgok. Látszott, hogy régen nem volt már itt senki. Mire visszapillantottam az ajtóra, amin feljöttem már le volt csukva és Zayn mellettem állt. Odasétált a tető pereméhez, leült és kezével jelezte, hogy kövessem mozdulatait mellé. Úgy tettem, ő pedig megragadta a derekam és közelebb húzott magához. Hirtelen olyan rossz érzés fogott el, ahogy kezdtem összerakni a körülöttem zajló dolgokat.

-Tetszem neked?? –kérdeztem és miután rájöttem miket mondtam, a fejem paradicsomvörössé változott. Valójában nem ezt akartam kérdezni. A tudattól, hogy elnevette magát, csak még rosszabbul éreztem magam. El tudtam volna süllyedni szégyenembe.

-Gyönyörű vagy Camille. Minden ép elméjű férfinek tetszel. Na meg a nem ép elméjűeknek is. –tette hozzá halkan, amit nem nagyon tudtam hova tenni. –Miért kérdezel ilyet egyáltalán?? –játszott jó kedvű mosoly a szája szélén. Nem akartam folytatni a kotyvaszt, amit csináltam magamnak, de ha már egyszer belekezdtem, akkor folytatnom kellett. Erőt vettem magamon és némi habozás után feltettem a kérdést, amit eredetileg szerettem volna.

-Csak azért tetszem, mert hasonlítok rá?? –furcsa volt olyan dologról beszélni, hogy tetszem bárkinek is, mert abszurd dolog volt, de ha így volt, akkor nem úgy szerettem volna megélni, hogy közbe egy másik nőhöz hasonlítanak. Nem szerettem volna valaki árnyéka lenni, nevetségessé, akár szánalmassá tenni magam ezzel. Zayn komor arca és szótlansága biztosított az igazamról és rosszabb érzés volt, mint gondoltam volna.

-Te más vagy. –mondta hosszú percekkel később. Nem hittem neki. Miért hinnék?? Egyáltalán semmi okot nem adott rá és reakciója túl egyértelmű volt. Furcsa zavartság futott át arcán, de még mindig nem nézett rám. A semmibe bámult, a sötét éjszakába és a fejét rázta. Összehúzta szemöldökét és mély ráncok keletkeztek homlokán. Mintha magában vitatkozott volna. Hirtelen hűvös fuvallat futott végig a városon és a vékony pólóm, már nem sokat melegített. Pár másodperc múlva már egy fekete pólót húzott át a fejemen Zayn és rajta csak egy rövidujjú maradt. Az illata körbevont és pár pillanatig elfelejtettem, hogy mi is járt a fejemben.

Nagyon sokáig ültünk ott és a fejem Zayn vállán pihent, míg az ő keze az én derekamon. Különös módon nem éreztem magam kényelmetlenül mellette.

-Régen szinte mindig itt voltam fennt, mostanában viszont már nem sűrűn járok ide.

-Mit akarsz tőlem?? –szakítottam őt félbe éles hangon, ahogy talán még soha nem beszéltem, csak mikor dühös voltam.

-Mindent, amit hajlandó vagy adni. –nézett mélyen a szemembe és komolyan beszélt. Felálltam és a házba próbáltam bejutni, de a lecsukott vasajtó túl nehéznek bizonyult, hogy akár csak el tudjam mozdítani. Hallottam, hogy mögöttem lévő férfi felküzdi magát állóhelyzetbe és sóhajtozva, szitkozódva halad felém. Felnyitotta az ajtót, leugrott. –Ugorj, elkaplak. –intett fáradt fejmozdulattal. Megráztam a fejem, hogy semmiképp nem fogok leugrani. Nem vagyok őrült, öngyilkos hajlamokkal rendelkező személy, aki képes 2 méter magasból leugrálni, olyan csodára várva, hátha valaki épp elkapja. Szó sem lehetett róla. –Akkor pedig ottmaradsz. –csóválta a fejét helytelenítően ugyanakkor jókedvűen és le akarta csukni előttem az ajtót.

-NE!! –sikítottam kétségbeesetten.

-Akkor ugrasz?? –vigyorgott és felfele nézett rám várva döntésemet. Bizonytalanul bólinotottam. Lassan leültem, a lábaimat belógattam és kezemmel ellöktem magam összeszorított szemekkel. Meglepően kényelmesen landoltam két erős kar jóvoltából és kifújtam a levegőt, mikor realizáltam, hogy egy csontom sem tört el. –Szerintem megjött a pizza. –helyezett a földre, mikor hallottuk a dudaszót a ház elől. Pont jókor. Zayn lerohant és pár perc múlva felkiáltott, hogy lent vár. Még mindig fogalmam sincs honnan tudta meg a nevem. Talán Jake mondta el neki.

Vacsora után szigorúan el lettem küldve zuhanyozni és az ágyba kellett várnom míg Zayn is végez. Lazán sétált be a szobába, a törölköző a vállán volt átcsapva és csak egy boxer volt rajta. Szinte egész felső testét fekete tetoválások borították, amit eddig nem láttam, mert a ruhái eltakarták. Próbáltam leplezni, hogy szó szerint bámulom, de elkapta tekintetem és kaján mosoly szökött arcára.

-Csússz arréb béby, én is le akarok feküdni. –emelte fel a takarót én pedig rögtön arréb ugrottam. A széles ágy legszélére kúsztam, de végül visszahúzott maga mellé és derekamat tartva helyezte magát kényelembe. Mikor már azt hittem elaludt nagy levegőt vett és megszólalt. –Ne rágódj fölösleges dolgokon. Még nem ismersz, de idővel meg fogsz és talán megérted, hogy mit miért teszek. Egy valamire szeretnélek csak meg kérni. Bízz meg bennem.