2. ~Még az idő sem gyógyít~

Hát kicsit későn, de mivel megígértem, ezért felraktam... :) Ha van benne pár hiba akkor bocsi, de most nem tudom átnézni... Köszönöm szépen a kommenteket, remélem ide is érkezik pár vélemény :DD 
Remélem tetszik. Jó olvasást!! xx








                                        *Harry Styles*

Az konyha asztalnál üldögéltem. A szokásos minden hónapos látogatáson voltam anyáméknál.

-Harry bácsi, kérlek le veszed nekem a polcról a poharat?? –jött be a konyhába Jenny, a nővérem kislánya.

-Melyiket szeretnéd bogárka?? -álltam fel mosolyogva a székről.

-A mackósat. Csak nem érem el. –nyújtózkodott a szekrény felé és lebiggyeztette az ajkát. Annyira aranyos volt. Imádtam őt.

-Tessék Jenny. Kérsz bele teát is??

-Igen. –ragyogtak fel a szemei. Töltöttem neki a pohárba és a kezébe adtam. –Köszönöm. –mondta éneklő hangon és átölelte derekam. Megsimogattam szőke fejét és kiszaladt a konyhából. Megint egyedül maradtam pár darab hivatalos papírral. Elkezdtem kitölteni az első lapot és meghúztam a whiskimet. Szeretem ezt a helyet, mert itt mindig nyugodt környezet van és higgadtan tudok dolgozni. A második papír került kezembe, mikor besétált anya, és Gemma.

-Sziasztok. –köszöntöttem nekik mosolyogva és visszafordultam, hogy még pár aláírást fessek a papírokra. Fél szemmel anyát néztem. Ősz haja vállára volt leengedve és vékony kezeivel kezdett kávét készíteni.

-Hogy vagy Harry?? –állt mellém Gemma és fogta meg a vállam. Mosolyogtam, ezt mindig megkérdi. Bólintottam egy aprót és még egy aláírást raktam egy másik papírra. –Tudod, hogy mindig itt vagyunk neked. –mondta tovább és átölelt. –Szeretünk Harry. Ne fordulj el tőlünk. –ült le velem szembe.

-Tudom. Jól vagyok. Tényleg. Próbálok változni, de nem kell mindig miattam aggódni mindig. –festettem egy őszinte vigyort magamra, amit csak előttük engedek meg magamnak és megvontam a vállam.

-Akkor ezt most elveszem. –jött ide anya és elvette előlem az italom. Kinevettem őt, ahogy leöntötte az alkoholt a lefolyóba. Egy kupacba raktam a papírjaim és elrejtettem őket a táskámba. –Fiam, örülök, hogy itt vagy mindig, de beszélhetnél hozzánk. Csak azt látom, hogy Jenny és Hayley felé nyitsz. –beszélt anya és leülve mellettem fogta meg a kezem.

-Szeretem őket. Jenny egy hercegnő, Hayley pedig…Ő nagyon okos lány és gyönyörű. Szerencsés vagy Gemm. –intettem kezemmel nővérem felé, majd belekortyoltam a kávéba, amit anya rakott elém. Elfintorodtam a keserű ízre. Mikor újra felnéztem mindketten lehajtott fejjel bámultak ölükbe ejtett kezeikre. Mint akik szégyellik magukat. –Kérlek ne csináljátok ezt!! Visszajöttem, itt vagyok!! Bármit tegyetek, de ne sajnáljatok. Nem kell a szánalmatok. Nem, még közel 19 év után sem vagyok jól, de ne csináljátok ezt!! Akárhányszor idejövök, szánalmat látok. Nem kell!! –keltem ki magamból teljesen. Nem bírtam tovább magamban tartani. Mindketten nagy szemekkel meglepődve néztek rám. –Sajnálom mennem kell. Elviszem Hayley-t, ahogy megígértem neki, de már nem tudok visszajönni. Legközelebb majd jövök. –hadartam el és hátat fordítva nekik mentem Hayley szobája felé. Természetesen, ha akartam volna vissza tudtam volna még jönni, de nem akartam. Időt akartam nekik adni, hogy átgondolják azt amit mondtam. Minden szavam komolyan gondoltam. Kopogtam Hay ajtaján és rögtön ajtót is nyitott. Már kabátban állt előttem mosolyogva.

-Indulhatunk. –lépett ki mellettem. 16 éves létére sokkal érettebb volt a többi korabeli lánytól. Fekete haja szállt léptei után és, mikor visszanézett rám zöld szemeivel tudtam, hogy magamon kívül mosolyogtam rá. Elvettem tőle a táskáját, amiben a táncórájára való dolgai voltak és az autóhoz érve a hátsó ülésre dobtam.

-Miért kiabáltál?? –kérdezte tőlem, mikor elindultunk.

-Én csak… Zaklatott voltam. –zártam rövidre a témát.

-Akkor elviszel ebédelni?? Megígérted és még csak 1 óra múlva kezdődik a táncpróba. –láttam szemem sarkából, hogy felém mosolyog és, ha akartam volna se tudtam volna nemet mondani neki.

-Persze Hay. –mosolyodtam el újra. A telefonom sms-t jelzett. Nem akartam vezetés közbe megnézni, mivel Hayley is velem volt, ezért ő nézte meg és olvasta fel az üzenetemet.

-Valami Malik üzent, hogy el fogsz késni egy gyűlésről és van kb még 10 perced. –bogozta ki az elképzelésem szerinte érthetetlen üzenetet, amit Zayn küldhetett. Mindig ostoba üzenetekkel bombáz, ha valami fontosat akar közölni.

-Írd meg neki, hogy csessze meg. Tartsa meg a gyűlést egyedül, mert veled ebédelek. –vontam meg a vállam. Nevetve kezdett üzenetet írni, majd visszacsúsztatta zsebembe a telefonom.

-Ugye tudod, hogy te vagy a legjobb nagybácsi a világon?? –vigyorgott önfeledt boldogsággal és megalapozta ezzel az én jókedvem is. Ő és Jenny voltak jelenlegi életem értelmei. Akár száz gyűlést is lemondtam volna, csak azért, hogy eltöltsek bármelyikükkel egy fél órácskát.