3. ~Az iskola~

Íme a harmadik rész. Új szereplővel bővült a blog, ezt részben láthatjátok majd :)) Remélem tetszik. Jó olvasást!! xx

3 napja itthon gubbasztok. Jake szerint pár dolog nem megy gyorsan, de ma reggel már megkezdhetem az első napom az iskolában. A reggel magam keltem és, mikor kilibegtem a konyhába, ahol Jake a reggeli dolgozatjavítás mellett kávét szürcsölgetett, meglepődött, hogy hamarabb kész vagyok. Leültem vele szembe és levettem a tányérról és pirítóst. Úgy döntöttem Jake nem eszik többet, még a végén elhízik.

-Jó reggelt. Az ott az én reggelim. –mondta halkan, de nem nézett fel hanem tovább számolgatta az összpontszámot. Pár másodperc múlva félre dobta tollát az öltözékemet kezdte vizslatni. –Nem szeretnélek elkeseríteni, de… Azt hiszem nem jöhetsz fehér nadrágban és topban. –felvontam szemöldököm, hogy indokolja miért nem jó a ruhám. –Nos az iskola…öreg. Az igazgató a múltban ragadt és kötelező az egyenruha. –taglalta a szavakat, mintha ez neki lenne kínos. Talán sejthette, hogy nem szívesen válnék meg a ruháimtól. –Egyenruhád, csak jövő hétre lesz, ezért szeretném, ha keresnél egy szoknyát és egy fehér inget. -elment az étvágyam is. Soha nem vettem fel a szoknyát.

-Nincs szoknyám. –álltam fel és egy pohár vizet engedtem magamnak.

-Vettem kettőt ideiglenesen, amíg nem lesz ruhád. –mutatott a nappali felé, ahol le volt rakva egy kisebb szatyor, benne a szoknyákkal. Oké, ennyivel azt hiszem még megbirkózok. Bementem a szobámba és átvetettem a nadrágom szoknyára és fehér inget vettem fel hozzá. Meglepően jól éreztem magam az új szerelésemben. Újra a konyhába mentem és leültem. –Bemutatlak valakinek, aki majd segít eligazodni az iskolában. 3.-os, nem valami népszerű, de szerintem jól megleszel vele. Jó gyerek, jól tanul, imád sokat beszélni, néha hülyeségeket, de nem az az idegesítő típus. Majd meglátod. –fordult végre felém a mosogatótól. Valamiért volt egy olyan érzésem, hogy nem fogom kedvelni azt a személyt. Bólogattam, hogy nekem rendben van a dolog. –El kéne indulnunk. –nézett órájára. –Daniel már amúgy is hamarabb bent van az iskolában, lesz időnk vele beszélni. –kapta vállára fekete táskáját én pedig mentem utána az autóig. Már 10 perce utazhattunk, mikor kikapcsolta a rádiót. Nagyot sóhajtott majd belekezdett mondanivalójába. –Tudod, hogy nem szoktam parancsolgatni, de most lenne egy szigorú kikötésem. Ne hívd fel magadra a figyelmet!! Főleg ne a tanárokét!! Nem ok nélkül mondom, ez tényleg nagyon fontos. Nem akartam, hogy idejárj mert ez más iskola, de valahogy próbálj meg beilleszkedni. Csak próbáld csinálni azt amit mondok. –zavarta meg a beszédét a telefonja. Mivel kisebb dugóba voltunk, ezért felvette. –Igen. -… -Majd bemegy. -… -Rendben, köszönöm, szólok neki. –nyomta ki a készüléket. –Már megint a gyámügytől hívtak. Be kellene menned. Ha az én anyám hagyott volna valamit rám, akkor örülve futnák és nézném meg mi az. Nem tudom miért nem akarsz bemenni. –beszélt már csak magának. Nem érdekelt. Anyám eldobott magától és nem érdekelte milyen életem lesz. Még egy nyamvadt családnevet sem kaptam. Az egyik árvaházi gondozó családnevét kaptam meg, mert nem volt hivatalos nevem. Állítólag a Darcy nevet anyámtól kaptam, de nem voltam hajlandó azt használni, ezért felvettem a Camille-t. Gyűlölöm az anyámat és az apámat is egyaránt. Egyáltalán miért születtem meg, ha rögtön leadott egy árvaházba?? A nevetséges, csak az, hogy semmilyen alapadat, még aminek lennie kellene se volt a szüleimről. Mintha soha nem léteztek volna és én sem születtem volna meg, mintha el akartak volna tüntetni. Azt sem tudom hol születtem, de szerintem nem Franciaországban. Pár éve költöztünk Jake-el Lodonba és már több, mint egy éve hívogatnak a gyámügyisek, mert betöltöttem a 18-at és az ”anyám” ”rámhagyott” valamit. Csessze meg!! –Gyere, megérkeztünk. –állt le a motor én pedig kipattantam az autóból. Meglepődtem azon amit láttam. Jake azt mondta az iskola öreg. Szerintem nem ugyan arról beszélt, mint ami előtt állok. 3 hatalmas épület felújítva de a szín, ami a külső falakra vannak festve szürke. Az egész iskolának borús hangulatot ad. A leghátsó pavilon mellett egy patak folydogált és meg volt hagyva egy kisebb fákkal borított rész. Ha nem lettek volna ott a hatalmas épületek, akkor az egésznek egy varázsos, sajátos hangulata lett volna. Már akkor tudtam, hogy sok időt fogok a pataknál tölteni. Nagyon megtetszett messziről is a hely. A 2. épületbe mentünk be, ahol pár diák már szállingózott a folyosókon. Jake leszólított egy magában álldogáló, leckét firkáló fiút.

-Tanár úr!! Elnézést én megcsináltam volna a leckét tényleg, de elfelejtettem, de egyébként jól áll magán ez az öltöny, nem gondolja?? –dobált össze-vissza mindent és hadart-dadogott. Az egész volt egyszerre szánalmas és vicces. Muszáj volt elnevetnem magam rajta. Jake is nevetett rajta.

-Nyugalom Daniel. Biztosan volt valami fontosabb dolgod is tegnap a házi feladatodnál…

-Igen volt. –szakította félbe és heves fejbólogatással biztosította igazát, amin megint nevetnem kellett.

-…de most nem azért jöttem ide. Kérhetek tőled egy szívességet??

-Bármit tanár úr. –vágta rá.

-Itt van Camille a… -rámpillantott és nem tudta mit mondjon. Pontosan én se tudtam, hogy ki ő nekem. Ezen még sosem gondolkodtam el. –a barátnőm és szeretném, ha segítenél neki az iskolában. –mondta ki gyorsan elharapva a szavakat és nem hittem el, hogy azt mondta, a barátnője vagyok. Ha belegondolok ezért ki is rúghatnák őt.

-Persze tanár úr, szívesen segítek neki. –mondta hatalmas lelkesedéssel és rögtön felém fordult. –Daniel Tomlinson vagyok. –nyújtott kezet és egy hatalmas mosolyt villantott. Meleg barna szemei csak úgy villogtak. Bizonytalanul elfogadtam kezét.

-Daniel, volna egy ilyen apróság, hogy Camille, nem nagyon szeret beszélni. Tud, de nem hiszem, hogy fog.

-Semmi gond tanár úr. –vonta meg a vállát. –Legalább jó hallgató közönségem lesz. –nevetett a saját poénján és bár egyáltalán nem volt vicces, megint muszáj volt rajta mosolyognom. Maga a fiú annyira szórakoztató és túlbuzgó volt, hogy képtelenség volt nem nevetni rajta. Vissza is vontam minden dolgot, amiben azt tételeztem fel, hogy nem fogom kedvelni a srácot. Már az első 3 percben megkedveltem. Jake még elmondott a fiúnak pár dolgot, hogy vigyázzon rám stb., ami kezdett egy kicsit az agyamra menni. Csak nem járkálnak az iskolában sorozatgyilkosok?? Miután kibeszélt magából mindent, magamra hagyott a fiúval. Kicsit szorongtam a társaságában, mivel a nálam fiatalabbak társaságát fullasztónak találtam. Mosolygásával viszont megtörte rosszkedvem és kezdtem jól érezni magam tőle.