5. ~Ki ez az ember??~

Egy kicsit rövidebb résszel jöttem, de azért remélem tetszik :)) 

Jó olvasást!! xx

Haja tökéletesen volt kusza barna szemei pedig tompán fénylettek. Arcát vastag borosta borította, ami még vonzóbbá tette. Fekete öltönye kihangsúlyozta széles vállát és a nyakkendője enyhén félre volt csúszva. Más embereken az öltöny elegáns megjelenést kölcsönzött, de rajta teljesen máshogy mutatott. Rajta laza hatást keltett az élére vasalt fekete ruhadarab is, ha ez egyáltalán lehetséges. Azt hiszem túl sokáig időzött el tekintetem rajta, mivel egy szemtelen, önelégült mosoly terült szét a száján.

-Hogy hívnak aranyom?? –tette fel a kérdést és kicsit megremegett a hangja, majd megköszörülte a torkát. Lehajtottam a fejem, mintha ott sem volna. Azt hiszem bosszantotta őt, hogy nem válaszolok. –Látom új vagy. Szerinted megengedheted magadnak, hogy így viselkedj egy tanárral?? –próbált gorombának tűnni, de jókedve kihallatszódott hangjából. Megvontam a vállam és magamban fortyogtam, hogy miért nem ül vissza a helyére és nézegeti még a névsort, hátha talál rajta valami érdekeset. Nem ment el. –Játszani szeretnél velem?? –hajolt le és morgott a fülembe. Egy rövid üzenetre futotta Jake-nek, amiben annyi állt: „S.O.S.” Megráztam fejem és összehúztam magam, amilyen kicsire csak tudtam, hogy hagyjon békén. Nem akartam, hogy hozzám érjen, de keze már nagyon közel járt az egyik arcomba eső hajtincsemhez. –Ezt később még lerendezzük. –suttogta újra lehajolva fülemhez, miután elsöpörte hajamat a fülem mögé és kivágódott az ajtó. Mintha tudta volna mi fog történni. Jake dühös ijedt tekintetét váltogatta köztem és a fekete hajú tanárom közt, majd két lépéssel szelte át az osztályt.

-Ne. Merj. Hozzá. Nyúlni!! Értetted Malik?? –lökte a falnak az egész osztály szeme láttára és síri csönd lett. Az egész egy hatalmi játszmának tűnt, ahogy kaján mosolyra húzta a férfi a száját. Mintha élvezte volna, hogy Jake neki esett.

-Nem tudsz megakadályozni. –nevetett jókedvűen. Olyan fiatalnak tűnt így. –Senki sem tud. Te nem vagy itt senki és nem fogod megmondani mit csinálhatok és mit nem. Ja és, ha még egyszer hozzám nyúlsz, nem éred meg a másnapot. –beszélt mélyen, fenyegetőzően és az eddigi képet, amit kialakítottam róla, összetörte. Remegtem a félelemtől. Körülnézett és felmérte a helyzetet, hogy mindenki figyelmesen követi, a rivalizálást, majd hangosan szólalt fel. –Vége a műsornak, mindenki mehet haza!! –nagyra nyíltak szemeim. Most komolyan elküldött mindenkit haza a 2. óra közepén?? Megteheti ezt egyáltalán?? Nos nem kellett senkinek sem semmit kétszer mondani, az összes diák eltűnt, mielőtt a tanár úr meggondolhatta volna magát. –Ki ez a lány Orwell?? Netán a kurvád?? –fordult egy másodperc alatt a helyzet és ezúttal Jake volt a falnak szorítva a nyakánál fogva.

-Ne merj így beszélni róla!! Semmi közöd hozzá. –próbálta leszedni a kezeket a nyaka körül, de úgy látszik a másik férfi túl erős volt. –Camille menj ki!! –szólt rám és gondolkodás nélkül futásnak eredtem. Örültem, hogy lábaim még tartanak a remegéstől eltekintve. Az iskolaudvaron álltam, csak meg és nem tudtam hova menjek, vagy mit csináljak. A szél belekapott szoknyám aljába és pár őszi lehullott levelet söpört a lábam elé. A kiserdő felé pillantottam az iskola mögött. Elindultam arra és a patak csobogása szinte hívogatott. Mire odaértem a fejem kiürült és, csak a gyönyörű környezetet tudtam magamba szívni. Egy picit beljebb mentem a fák közé, hogy közelebb kerüljek a vízhez és egy nagy sziklát találtam. Liliomok rengetege volt odaültetve és csodálatos illatot csináltak a friss levegőbe. A liliom volt a kedvenc virágom. Késztetést éreztem, hogy felküzdjem magam a nagy szikla tetejére és onnan csodáljam meg a tájat. Gyönyörű volt. Pár perc alatt előjött a tériszonyom és le kellett mennem onnan. A szikla tövében ültem le és, csak hallgattam a természetet. Egyáltalán nem olyan volt, mintha a városban lennék. Csak éreztem a napot a bőrömön és a kellemes szelet is. Kinéztem a fák között és tökéletesen rá lehetett látni az iskola egyik legfelső ablakára. Figyelmem felkeltette a áttetsző selyemfüggöny és az ablakban hófehér vázában díszelgő liliom csokor. Valaki nagyon szerethette azt a virágot. Egy ideig még magam elé bambultam és mielőtt álomba merültem volna egy sötét alakot láttam abban az ablakban, ahol a virágok voltak.